Kövess minket!

NewsletterGoogle+RSS
Feliratkozom a heti hírlevélre

Utolsó hozzászólások

2017. 05. 23. - 09:12Anonymous

Hiya very cool web site!! Guy .. Excellent .. Superb

.. I'll bookmark your blog and take the feeds also? I'm satisfied to find numerous helpful info here in the put

up, we need develop extra techniques on this regard, thank you for sharing.

. . . . .

2017. 05. 10. - 03:44NanoBorg83

Abszolút 0, az a hőmérséklet, ahonnan nincs tovább, ezért abszolút.
Ezen a szinten nincs mozgás, mérhető hőkibocsátás, csupán nullponti energia.

2017. 02. 22. - 13:12Majjomkácska

Eltelt 7 év, és semmi sem lett a projektből. 

Mi várható 2017-ben?

2017.01.10.
Tervek, események a teljesség igénye nélkül.

2017-ben is folytatódik a 2000 óta folyamatosan lakott Nemzetközi Űrállomás (ISS) programja. A súlytalanságban végzett kísérletek egyedülálló helyszínéül szolgáló laboratórium fenntartásában részt vevő partnerek közül utolsóként 2016 végén az Európai Űrügynökség (ESA) is hozzájárulásáról biztosította az ISS 2024-ig való közös üzemeltetését. Ehhez alapvetően két dologra van szükség (mindkettőhöz pedig pénzre, természetesen). Az egyik az űrhajósok fel- és lehozatala, a másik az ellátmány, üzemanyag, valamint a kísérleti eszközök és berendezések rendszeres utánpótlása. Az előbbihez emberes űrhajók, az utóbbihoz teherszállító űrhajók kellenek.

Az ISS-re lakókat 2017-ben is csak orosz Szojuz űrhajókkal fognak majd szállítani. Ezek előzetes menetrendje és tervezett utaslistája az alábbi. A 2017-ben induló űrhajósok közül a jelek szerint hiányozni fognak a hölgyek...

Szojuz MSZ-04 (március 27.) – Fjodor Jurcsihin (Oroszország), Jack Fischer (USA); amint a két név alapján látható, életbe lép az a tavaly meghozott orosz intézkedés, hogy átmenetileg egy fővel csökkentik az ISS-en tartózkodó űrhajósaik létszámát, s így a Szojuzban a megszokott három helyett csak két utas tartózkodik

Szojuz MSZ-05 (május 29.) – Szergej Rjazanszkij (Oroszország), Paolo Nespoli (Olaszország/ESA), Randy Bresnik (USA)

Szojuz MSZ-06 (szeptember 12.) – Alekszandr Miszurkin (Oroszország), Mark Vande Hei (USA); egy újabb két főből álló váltás

Szojuz MSZ-07 (október 26.) – Alekszandr Szkvorcov (Oroszország), Norishige Kanai (Japán), Scott Tingle (USA)

Jack Fischer és Fjodor Jurcsihin, a Szojuz MSZ-04 majdani utasai – már csak kettesben repülnek... (Kép: NASA / Bill Ingalls)

Rendszeres olvasóinknak nyilván felesleges mondani, de a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az itt közölt időpontok a gyakorlatban az előre nem látható körülmények, események miatt megváltozhatnak.

Az Egyesült Államokban célegyenesbe fordul az emberek szállítására alkalmas, az ISS-hez csatlakozni képes magánűrhajók fejlesztése. Mind a Boeing cég CST-100 Starliner, mind a SpaceX Dragon-2 (Crew Dragon) űrhajójának a tesztrepülése 2017-re várható (tavaly év eleji beharangozónkban még 2016-os tervekről tudósítottunk). Az azonban már most biztosnak látszik, hogy az első, immár űrhajósokat is szállító próbarepülések 2018 előtt nem jöhetnek létre. Az Egyesült Államokban 2011, az utolsó űrrepülőgépes út óta nem áll rendelkezésre olyan űreszköz, amellyel saját maguk embereket küldhetnének a Nemzetközi Űrállomásra. Így az amerikai űrhajósok utazásaihoz szerződéses alapon az orosz Szojuzokat veszik igénybe.

A teherűrhajókkal kapcsolatban nem megy minden simán. A Bajkonurból legutóbb, december 1-jén indított orosz Progressz MSZ-04 a start során a hordozórakéta harmadik fokozatának hibája miatt szerencsétlenül járt. Az incidens okainak részletes vizsgálata tart. Így az elveszett szállítmány okozta kiesésen túl a további startok időpontjának bizonytalansága is nehezíti a programot. Szerencsére a hatodik japán teherűrhajó (HTV-6) pár nappal később sikeresen elindult, rajta többek között az ISS-re szánt csereakkumulátorok első adagjával. (Japánból 2017-ben nem terveznek újabb teherűrhajót indítani az ISS-hez, a HTV-7 repülése 2018-ra csúszik.) Ha minden szerencsésen alakul, akkor február elején elindulhat a Progressz MSZ-05. Ez lesz egyben a Szojuz hordozórakéta U jelű változatának legutolsó repülése. A további orosz teherűrhajók (a Progressz MSZ-06 júniusban és az MSZ-07 októberben) már a korszerűbb Szojuz-2.1a rakétával emelkednek a magasba.

Az Egyesült Államokban két magáncég, a SpaceX és az Orbital ATK üzemeltet teherszállító űrhajókat a NASA megbízásából. A SpaceX startjai jelenleg jókora késésben vannak a Falcon-9 rakéta 2016. szeptemberi, egy statikus teszt közben bekövetkezett robbanása miatt. Ezért tervezett startidőpontokról korai volna még beszélni. A következő Dragon, a CRS-10 jelű talán január végén pályára állhat, de erre semmi garancia. Az Orbital ATK Cygnus teherűrhajói közül három indulhat az ISS-hez 2017-ben. Márciusban ismét egy Atlas-5 rakétát „vesznek bérbe” (CRS OA-7), míg júliusban és novemberben saját Antares hordozórakétájukat használják a Cygnus CRS OA-8E és OA-9E jelű repülésekhez. Ez utóbbiakban az E betű az extension, vagyis kiterjesztés szóra utal. Arról van szó, hogy az Orbital ATK már az OA-7-es repüléssel teljesíteni fogja a NASA-val kötött eredeti szerződésben vállalt teherszállítási kötelezettségeket, így a további utak már ezen felül értendők.

Kínában 2017-ben nem terveznek újabb emberes űrrepülést. A tavaly szeptemberben felbocsátott Tienkung-2 (Tiangong-2) kísérleti űrállomásmodult közel egy hónapon át lakta egy két főből álló személyzet. Az ő sikeres programjuk és visszatérésük után a modul automata üzemmódban működik tovább. Április táján egy Hosszú Menetelés-7 rakétával elindul hozzá az első teherűrhajó, a Tiencsou-1 (Tianzhou-1). Az automatikus megközelítés és dokkolás, üzemanyag-utánpótlás begyakorlásával már a 2018-ban kezdődő űrállomásprogramjukat készítik elő. Ha minden jól megy, 2022-re elkészül a több modulból álló, a valamikori orosz Mir űrállomásra emlékeztető méretű kínai űrállomás, ahol utána megkezdhetik munkájukat az egymást váltó háromfős személyzetek.

Következzenek most az automata űreszközök. Mint minden évben, most is igaz lesz, hogy az új startok túlnyomó többsége során távközlési, földmegfigyelő, navigációs, meteorológiai, katonai műholdak állnak majd Föld körüli pályára. Ezek az átlagolvasó számára talán kevésbé érdekesnek, sőt szinte „unalmasnak” tűnhetnek. Ami persze azt is jelzi, hogy az űrtevékenység és alkalmazásai annyira beépültek a mindennapi életünkbe, hogy a rutinszerűnek tűnő startokra már fel sem kapjuk a fejünket, a napi sajtó sem számol be róluk. Az Űrvilág azért szándékaink szerint tudósít majd ezekről, már csak amiatt is, mert feladatunknak érezzük felhívni a figyelmet az űrkutatás érdekességei mellett az űrtevékenység alkalmazásaira, mélyebb összefüggéseire is.

Hordozórakéták nélkül nincs űrbe jutás. Kezdjük hát a 2017-ben várható újdonságokkal. Az amerikai SpaceX vállalat sokat késett, nagy teljesítményű Falcon Heavy rakétája talán végre bemutatkozhat (legutóbb a 2016-os előrejelzésünkben említettük). Most az év második negyedére ígérik a startot a floridai Kennedy Űrközpont erre a célra átalakított 39A indítóállásáról. Kínában és Japánban két kisebb teljesítményű rakéta első repülését tervezik. Lesz búcsú is: februárban az orosz R-7 rakétacsalád veterán tagja, a Szojuz-U rakétaváltozat 786. repülése lesz egyben az utolsó. Több mint 43 éve, 1973 óta folyamatosan használták. Ezen az időtartamcsúcson felül is több világrekordot tart, nem csak az összes repüléseinek, de az egy éven belüli startjainak számát tekintve is: 1979-ben összesen 47-szer indították. Bár legutóbb, 2016 decemberében a Progressz MSZ-04 teherűrhajó elvesztése rontott a statisztikán, a Szojuz-U így is rendkívül megbízható rakétának bizonyult. Sikeres startjainak aránya meghaladja a 97%-ot.

Talán már januárban újra munkába állhat a SpaceX Falcon-9 rakétája, hogy megkezdje ledolgozni a legutóbbi, 2016. szeptemberi robbanása miatt felhalmozódott jelentős késedelmet. Egy sor megrendelés vár teljesítésre. A kényszerszünet utáni első hasznos teher az alacsony pályás Iridium mobil távközlési műholdrendszer első tíz új generációs űreszköze (Iridium Next) lehet, a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról. Az EchoStar-23 geostacionárius távközlési hold szintén januárban startolhat, de a floridai Cape Canaveral bázisnak a robbanásban megsérült 40-es számú indítóállása helyett a Kennedy Űrközpont közeli 39A starthelyéről.

Az Iridium Next műholdak tervezett konstellációja a Föld körül. (Kép: Thales Alenia Space)

Folytatódik az európai Copernicus földmegfigyelő program műholdjainak felbocsátása. Márciusban a Sentinel-2B következik. Dél-Amerikából, az Egyenlítőhöz közel fekvő Kourou űrközpontból indul egy Vega hordozórakétával. A Sentinel műholdak 2-es számú sorozatának második darabja azonos felszereltségű, 2015 júniusában indított párját, a Sentinel-2A-t követi. Optikai és infravörös tartományban, 13 különböző hullámsávban készítenek felvételeket a Föld felszínéről. Az új műhold az előzővel azonos helyzetű pályán, de mindig bolygónk átellenes oldalán repül majd. Így a két műholdból álló rendszerrel legfeljebb 5 napos visszatérési idővel az egész Föld feltérképezhető lesz.

Fantáziaképen egy Sentinel-2 műhold alacsony Föld körüli pályán. (Kép: ESA / ATG medialab)

Várhatóan áprilisban Pleszeckből, egy Rokot hordozórakétával indul a Copernicus program egy másik fontos űreszköze, a Sentinel-3B. A B jelölés itt is a típus második műholdjára utal. A Sentinel-3 sorozat tagjai az óceánok hőmérsékletét, színét, vízszintjét mérik, a jégtakarót és a szárazföldeket vizsgálják többféle fedélzeti berendezéssel. A Setinel-3A egyébként tavaly februárban állt pályára, az év végéig minden műszerét beüzemelték és adatait szabadon elérhetővé tették a felhasználóik számára.

Augusztusban egy Atlas-5 rakétával indul az amerikai geostacionárius adatátjátszó műholdrendszer legújabb tagja, a TDRS-M. Ezek az egyenlítői sík mentén, 36 ezer km-es magasságban a Föld körül elosztva elhelyezett távközlési műholdak biztosítják a megszakítás nélküli adatkapcsolatot a Föld és az alacsony pályákon keringő amerikai űreszközök, többek közt a Nemzetközi Űrállomás között. Ugyancsak augusztusra várható egyszerre újabb négy európai Galileo navigációs műhold felbocsátása egy Ariane-5 rakétával. A Galileo rendszert nemrég, 2016-ban nyilvánították késznek a kezdeti szolgáltatások nyújtására. A további műholdak újabb lépéssel visznek közelebb a teljes műholdkonstelláció 2020-ra remélt kiépítéséhez. Ha már műholdas helymeghatározás: a „jó öreg” amerikai GPS rendszer vadonatúj, modernizált Block 3-as műholdgenerációjának első képviselője is 2017-ben, szeptemberben indulhat, egy Delta-4 hordozórakétával. Folytatódik természetesen a másik két globális műholdas navigációs rendszer, az orosz GLONASSZ és a kínai Beidou bővítése, elhasznált űreszközeik pótlása újakkal.

A Föld közvetlen környezetén túlra indítandó 2017-es űreszközök közül kiemelkedik a kínai Csang'e-5 (Chang'e-5), amellyel felszíni anyagmintát szeretnének visszahozni az égitestről. Ha minden a tervek szerint alakul, több mint négy évtized után először jut az emberiség új holdi mintákhoz. Legutóbb 1976-ban a szovjet Luna-24 űrszonda hajtott végre ilyen feladatot. A Csang'e-5 a tavaly bemutatkozott új Hosszú Menetelés-5 hordozórakétával indul, a tavaly felavatott Vencsang (Wenchang) űrközpontból, várhatóan az év második felében.

A Cassini a Szaturnusz mellett – még sok érdekes adat várható a szondától, de már nem sokáig... (Kép: NASA / JPL / Cassini)

Szeptember 15-én a végéhez ér a Szaturnuszt, valamint annak hold- és gyűrűrendszerét addigra már 13 éve (!) vizsgáló amerikai Cassini űrszonda rendkívül sikeres küldetése. A Cassini még 1997 októberében indult hosszú útjára és 2004 júliusában áll pályára az óriásbolygó körül. Programjának nemrég megkezdődött utolsó szakasza, amely során nagy pályahajlással, a bolygóhoz egyre közelebb repül, is tartogat még tudományos meglepetéseket. Szeptemberben a szonda belép a Szaturnusz sűrű légkörébe és megsemmisül. Az év közepéig várható, hogy egy másik nagy sikerű eszköz, a NASA jelenleg a Cerest vizsgáló Dawn űrszondája is befejezi méréseit. Az űrcsillagászati programokban várható 2017-es újdonságokról nemrég egy külön cikkben írtunk, ezért ezekre itt most nem térünk ki.

 

 

Forrás: www.urvilag.hu

Cikk értékelése: 
Szerző: Brigitte

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <br> <p>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ezzel a feladattal teszteljük, hogy valódi látogató vagy-e.

Kapcsolódó cikkek

Az Űrvilág hagyományos évindítója
A sikeres műszercsalád elsősorban meteorológiai és éghajlati megfigyeléseket végez. Hamarosan egy egész műholdcsalád indul erre a módszerre alapozva, de újszerű megoldást alkalmazva.
Két új űreszközzel bővül az európai navigációs műholdrendszer.
A küldetés hamarosan véget ér, és a Cassini a Szaturnuszba csapódva megsemmisül.

Friss hírek

Egy fémekből és szerves vegyületekből álló vékony rács képes a levegőben található nedvességet iható víz formájába alakítani mindössze a napfény erejének segítségével.