Kövess minket!

NewsletterGoogle+RSS
Feliratkozom a heti hírlevélre

Utolsó hozzászólások

2017. 07. 27. - 09:10KGabi

Mi is tudunk munkát adni: mérnököknek  Jooble 

2017. 06. 20. - 20:31Hitetlen Tamás

Ez a cikk egy idealista naíva.

A cél dátum 2067-2117. A holdrajutás 1968(?) Marsra még csak szonda és robot jutott.

A Bioszféra 2 program megbukott. Voltak sikeresebb kísérletek, de kísérletek.

2017. 05. 23. - 09:12Anonymous

Hiya very cool web site!! Guy .. Excellent .. Superb

.. I'll bookmark your blog and take the feeds also? I'm satisfied to find numerous helpful info here in the put

up, we need develop extra techniques on this regard, thank you for sharing.

. . . . .

Keményebb a gyémántnál?

2014.12.18.
Kutatás, melyben egy meteorbecsapódásokhoz köthető, különleges keménységű gyémántmódosulat szerkezetét vizsgálták újra. A Nature Communicationsben megjelent tanulmány szerint a lonsdaleitnek nevezett módosulat valójában nem önálló anyag, hanem rendezetlen szerkezetű gyémánt.

Mintegy 50 000 évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott be a mai Amerikai Egyesült Államok Arizona államának területére, és létrehozta a Barringer-krátert. Az aszteroida anyaga – a Canyon Diablo elnevezésű meteorit – évtizedek óta a kutatók érdeklődésének középpontjában áll. 1967-ben a meteoritból egy új, hexagonális szerkezetű gyémántmódosulatot írtak le. Az új kristályszerkezetet lonsdaleitnek nevezték el Kathleen Lonsdale ír krisztallográfus tiszteletére. A kutatók úgy vélték, hogy az egyedi szerkezet kialakulásáért a becsapódás következtében a lökéshullám által generált, rövid ideig tartó magas hőmérséklet és nagy nyomás a felelős: az extrém körülmények hatására a vasmeteoritban lévő grafit lonsdaleitté alakult.

 1. ábra: Gyémántszemcsék a Canyon Diabló meteoritból. Skálán két vonal közötti távolság 200 mikrométer. A szemcsék az Arizonai Állami Egyetem meteoritgyűjteményéből származnak és a fotót Laurence A.J. Garvie készítette.

 

Az első leíró tanulmány megjelenése óta a lonsdaleit létrejöttét a meteorbecsapódással hozták összefüggésbe, üledékes rétegekben való megjelenését pedig például a mammutok szintén a meteorbecsapódáshoz köthető, tömeges kihalásával is. Az évek során a lonsdaleit az anyagtudósok figyelmének is a homlokterébe került. Elméleti számítások arra utaltak, hogy keménysége 58%-kal felülmúlja a gyémántét, vagyis alkalmas lehet iparilag hasznosítható, extrakeménységű termékek előállítására. Azonban komoly kihívás elé állította a kutatókat, hogy önálló, egyfázisú kristályait nem találták meg, illetve nem sikerült mesterségesen sem előállítani.

Németh Péter, az MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai Intézet tudományos munkatársa, valamint az amerikai Arizonai Állami Egyetemről Laurence Garvie, Toshiro Aoki és Peter Buseck, a németországi Bayreuth Egyetemről pedig Natalia Dubrovinszkaja és Leonid Dubrovinszkij kutatókkal együttműködve új megközelítésből vizsgálta a lonsdaleit kérdését. Újravizsgálták a típusanyagot, a Canyon Diablo gyémántot, illetve a lonsdaleitnek tulajdonított mesterséges mintákat. A kutatási projekt többek között hazai támogatásból valósulhatott meg.

"Az Arizonai Állami Egyetem szilárdtest-fizikai központjában található csúcstechnológiás, ultranagy felbontású elektronmikroszkópnak köszönhetően megállapítottuk, hogy mind a Canyon Diablo, mind a mesterséges minta újfajta gyémántikrekből és rétegződési hibákból áll. Ezek a szubnanométeres skálán összenőtt hibák megmagyarázzák a lonsdaleitnek tulajdonított szerkezeti sajátságokat" – mondta el Németh Péter.

Peter R. Buseck, az Arizonai Állami Egyetem professzora hozzáfűzte: "A kristályok ismétlődő egységekből állnak, hasonlóan a ház falát alkotó téglákhoz. Az ismétlődés azonban megszakadhat. Ezeket hívjuk hibáknak. A hibák keverednek a jól ismert gyémántszerkezettel, mintha a ház falában fél, illetve hosszabb téglák volnának, vagy egy egész téglasor lenne finoman elcsúsztatva a másikhoz képest."

"A tanulmányunk konklúziója, hogy a lonsdaleit valójában azonos a jól ismert, köbös szerkezetű gyémánttal, amely bővelkedik lökéshullám, nagy nyomás vagy nem egyensúlyi körülmények következtében létrejött szerkezeti hibákban" – foglalta össze Németh Péter.

2. ábra: Gyémántszemcsék a Canyon Diabló meteoritból. Skálán két vonal közötti távolság 200 mikrométer. A szemcsék az Arizonai Állami Egyetem meteoritgyűjteményéből származnak és a fotót Laurence A.J. Garvie készítette.
 

Az új eredmény egyik következménye, hogy számos, a lonsdaleit – mint a gyémánttól különálló anyag – létezésén alapuló tanulmány felülvizsgálatra szorul. A cikk továbbá arra is rávilágít, hogy a lökéshullám és a hidrosztatikus összenyomás egyaránt eredményezhet nagyfokú rendezetlenségű gyémántszerkezetet.

Az új felfedezés felveti a "Canyon Diablo gyémánt" mintában megfigyelt, nagyfokú szerkezeti rendezetlenségben rejlő anyagtudományi lehetőségeket is. A bizarr szerkezet megismerése kivételes mechanikai tulajdonságokkal bíró, az iparban alkalmazható termékek (például nagy kopásállóságú, különösen ellenálló bevonatok) előállításához járulhat hozzá.

 

Forrás: MTA

Cikk értékelése: 
Szerző: Brigitte

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <br> <p>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ezzel a feladattal teszteljük, hogy valódi látogató vagy-e.

Kapcsolódó cikkek

Új, a neutronsugárzásnak az eddigieknél jobban ellenálló szupertükröt fejlesztettek magyar kutatók, ezzel érzékenyebb, jobb technikai eszközökhöz juthat az anyagtudomány, az egészségügy vagy például az űrkutatás.
Egy meglepő felfedezés hatékonyan védheti meg a jövőbeli motoralkatrészeket a súrlódástól.
A miniatűr ablak ellenáll az 1400 ⁰C-os hőmérsékletnek, és majdnem olyan kemény, mint a gyémánt.
Az MTA Természettudományi Kutatóközpont kutatói új nanotechnológiai eljárással tették mágnesessé a grafént.

Friss hírek

E-hajtómű? Miért ne?